- Isteni a színed. Hála a spanyol napfénynek!

 – Meg az önbarnító krémnek, amit tegnap kentem magamra. Az a helyzet, hogy elolvastam az összes női magazin ide vonatkozó megjegyzéseit, mind óvott a napozástól. Éreztem is, hogy a spanyoloknál erősebb a sugárzás, mint nálunk, valósággal szurkálta a bőrömet. Ezért csak szordínóban sütkéreztünk és ez volt az első nyaram, hogy nem tört ki rajtam a napozókényszer. Olyan hülyeség, hogy nálunk mindenki azért akar erőltetett menetben lebarnulni, mert itthon rögtön azzal fogadják: „Nincs is színed, hol nyaraltál?” Kijelentettem, hogy ennek most véget vetek és tök jó volt. Sokat aludtunk, járkáltunk minden felé, vittük magunkkal a létező összes logikai társasjátékot és remekül szórakoztunk.

– Együtt az egész család?

– Nálunk ez már hagyomány. Tizenkét éve vettünk egy apartmant, addig a miénk, amíg ott vagyunk és azóta minden évben odajárunk. Elsőnek a szüleim mennek a kisfiammal, a második héten utánuk megyünk, a harmadik héten a szüleim hazajönnek és ott maradunk hárman. Az első héten Mamika főz, a másodiktól már én. Tudok és szeretek főzni, csak itthon nincs rá időm.

– Igazából milyen színű a hajad, szőke vagy barna?

– Magyar barna. Vagyis semmilyen színű. Kislánykoromban nagyon ki tudtam szőkülni a naptól, de ez most festék. Kiskoromban szemüveges voltam és rövid hajú, most is szívesen levágatnám, de mivel szögegyenes, elég nehéz kezelni. A hosszú haj viszont elég macerás. Kéthetente egyszer, ha esemény van, vagy fotózás akkor jó, mert tényleg szép, de az összes többi napon inkább felnyíratnám.

– A párodnak hogyan tetszel jobban: hosszú, vagy rövid hajjal?

– Fogalmam sincs. Talán hosszúval. Nehéz kivenni belőle, hogy mit hogyan szeret rajtam. Úgy tűnik neki az a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Öltözködni is jobban szeret, mint én. Persze szerintem neki könnyebb is,bármit is vesz fel a végén mindig jól néz ki, nekem nem állandó sikerélmény az öltözködés. Bár azt mondják fotogén vagyok, ez leginkább az arcomra vonatkozik…Arra se mindig. Olyan sincs, hogy valaki mindig szép. Tudok mutatni magamról is olyan fotókat, hogy megijednél.

– Tudod, mióta ismerlek? Még a világon sem voltál. Szegeden találkoztunk a szüleiddel – Szinetár Miklóssal és Hámori Ildikóval – a mamád akkor várt téged.

– Szeged csodálatos város. Valóban az életem meghatározó élménye. Éveken keresztül jártam a szüleimmel a Szabadtéri Játékokra. Hol a papám rendezett, hol a mamám játszott, sőt én is szerepeltem, először a Nyomorultakban. Most is megyünk. Az Operettszínház a Rudolf-fal vendégszerepel, abban Zoli játszik, én leszek a díszkíséret.

Hirtelen felragyog a szeme, megérkezik a párja, Bereczki Zoltán. Ahogy egymásra néznek, az felér egy szerelmi vallomással, pedig hét éve élnek együtt. A nemrég 200. előadását tomboló sikerrel ünneplő musical édes Júliája és az ő Rómeója, aki nem a színpadon, hanem az életben játszhatja el ezt a szerepet. Amíg Dóri átöltözik és sminkel, félrevonulunk Zolival. Szinte félve kérdezem arról, amiről mindenfélét olvashattunk a bulvársajtóban. Zoli megkönnyíti a dolgom, nem zárkózik el.

– A sajtó nagyon felfújta, hogy Dóri terhességét be kellett fejezni. Bizonyos lapokban csak kétféle cikk jelenhet meg: a felhőtlen boldogság és a sorstragédia. Holott az élet nem ennyire fekete, vagy fehér. Valahol a kettő között van a valóság. A magzat egyébként nem volt még kéthetes, de a színházban hónapokra előre tervezik a műsorokat, ezért kellett bejelenteni és ettől kezdve már nem maradhatott titokban. A kéthetes terhes Dóriról, akinél még a magzatot sem láttuk az ultrahangon, már úgy írtak, hogy gyereket vár. Amikor később kiderült, hogy semmit sem fejlődött a petezsák – ami elég gyakori -, a doktor javasolta a tisztítóműtétet.

– Ezt sem lehetetett könnyű elviselni.

– A fizikai fájdalmakkal egyedül kellett megbirkóznia, a lelkiekben, amennyire lehetett részt vettem. Mellette voltam, fogtam a kezét. Nem éltük meg tragédiának. Mindketten hiszünk abban a sorsszerűségben, amit karmának hívnak és ennek az a lényege, hogy semmi nem történik ok nélkül.